Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

 

M.L. -nek

 A KOMA produkciójának főszerepében a 2007-ben elhunyt kortárs amerikai író: Kurt Vonnegut, aki mesél egy fiatal párról, valamilyen vízszámláról és egy betörésről, mesél az indiánokról, Mel Gibsonról, egy bojlerről, egy számítógépes játékról és egy taxis üldözésről, valamint egy útról a békéből a háborúba.

Szereplők: Szabó Vera, Fekete Zsolt, Vékes Csaba


Zene: Rubik Ernő Zoltán
Dramaturg: Ivanyos Ambrus
Jemez: Emberi Sári, Kovács Kati
Rendezőasszisztens: Varga Regina
Műszaki vezető: Mervel Miklós

Írta és rendezte: Valcz Péter

Köszönet: Hakkel Márton, Kovács Zsófi

 

Thália Színház Közönségszervezés:

1065, Budapest, Nagymező u. 19.

Tel.: (+361) 302-3842, (+361)  311-0635,

www.thalia.hu

 

 

Az íróról:

Kurt Vonnegut Jr., amerikai regényíró és esszéista. A kortárs amerikai irodalom és ellenkultúra egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakja és kultikus figurája. Magyarországon a Maceanas és az Európa kiadó az összes regényét megjelentette.

Interjút készített a KOMA az íróval.

A rendezőről:

Valcz Péter, 2006-ban a  Kaposvári Egyetem Színész szakán szerzett diplomát. Két évig a kaposvári  Csiky Gergely Színháznak volt a tagja. Ezt követően elvégezte a két éves párizsi Jacques Lecoq nemzetközi iskolát. Azóta ez az első rendezése. 2010 óta a KOMA tagja.

Korábbi rendezések:
Molnár Ferenc: Egy, kettő, három  (Kaposvári Egyetem)
Állati Színjáték (saját)  (Kaposvári Egyetem)
A gall kakas és a magyar tyúk (saját)  (Théater de Verre)

Interjú Valcz Péterrel a Kikötő online-on.

 

 

Részletek a megjelent kritikákból:

Valcz Péternél Vékes Csaba sem kevésbé merész, ő is Voneguttá alakul, eljátssza a szerepét, továbbá az összes mellékszereplőt, aki valamilyen formában belecsöppen az ifjú pár életébe. Könnyedén jellemez postást, betörőt, játékos kedvű állásinterjú-készítő főnököt, félénk-tapintatos főmenedzsert. És vidám agresszivitással képviseli Vonnegut kétkedő humanizmusát, elmés szkepszisét. A történet igazán a játéktól, az előadástól nyer eleven erőt. Valcz Péter rendezőként sokat emel saját szövegén.
/Népszabadság – Zappe László/

 

Az előadás legizgalmasabb eleme maga az alapszituáció: Vonnegut egy nem létező darabját nézzük, amiben nem csak, hogy megjelenik az író is – állandóan kommentálva, értelmezve az eseményeket –, de több kisebb szerep által a fő cselszövője is annak, hogy az a lehető legtragikusabb fordulatokat vehesse. Liza és István története alapvetően egy boldog és vidám történet lenne, ha nem lenne Vonnegut, aki alkalomadtán bedob egy hatalmas számlát a postaládába, kirúgja Istvánt az állásinterjúról, karambolt okoz, és udvarol Lizának.
/7óra7.hu – Nyulassy Attila/

 

Valcz a duplafenekű drámát nem egységes formában, de nem is két formanyelv váltogatásával állította színre. Leggyakrabban pantomim-színházat látunk: Szabó Vera és Fekete Zsolt (Liza és István) a csaknem díszlettelen térben mozdulataikkal jelölik ki az ajtók, konyhai eszközök, bútorok helyét, s ezt Rubik Ernő Zoltán mindig a valóságost imitáló hangokkal, Mervel Miklós pedig az értelmezést segítő világítással kíséri.
/szinhaz.net – Kovács Bálint/

 

A minimál díszlet, s ugyanakkor a pantomimes megoldások lehetővé teszik, hogy egyazon térelem több helyszínt jelöljön. Így lehet ugyanaz a színpadrész egyszerre zuhanyzó, lift, vagy jegypénztár. Ezek után talán indokolt azt állítanom, hogy a térhasználat és a fent említett félig-meddig pantomimjáték az előadás legerősebb tényezői. Mindkettő számos apró fricskára nyújt lehetőséget, azzal együtt is, hogy roppant koncentrációt igényel mind a színészek, mind pedig a zenéért felelős Rubik Ernő Zoltán és a világító, Mervel Miklós részéről.
/Kortárs Online – Kovács Natália/

 

Vékes Csaba habitusa, játéka, és a közönséghez intézett (ál)kérdésekkel, jelentőségteljes megjegyzésekkel, felszólításokkal tűzdelt, rengetegféle regiszteren megszólaló szövegei igazán közel hozzák az írót. Vonnegutként körülbelül 10 szerepet játszik még (igazgatót, számítógépes játék-harcost, postást, William Wallace-t, mozis nénit, taxisofőrt, Liza főnökét, Zolit..) – önmagán kívül
/Kikötő online – Bedi Katalin/

 

A játszók mozdulatsorai, Mervel Miklós fényei és Rubik Ernő Zoltán zörejzenéje azonban előbb egy láthatatlan alaprajzot, utána aztán díszletelemekkel ugyancsak nem jelzett búgó bojlert, jól rugózó ágybetétet, ködös fényű üres hűtőszekrényt és éles hangon koccanó kristálypoharakat tesznek láthatóvá. Mikor már úgy éreznénk, otthonosan mozgunk a feltételezett lakás sejtett lakrészei között, a fények-zajok-mozdulatok összehangolt hármasa többször is újraírja a belakottnak hitt teret. A zuhanykabinból liftakna lesz, a franciaágy taxi szűk kabinjává alakul, a dolgozószoba vetítőteremmé, az meg kihallgató-szobává változik. Következetes és végiggondolt a koncepció, jó a ritmus, úgyhogy egy pillanatra sem veszünk el történetben és térben.
/Prae.hu – Vass Norbert/

Az élet háború. Minden nap tartalmaz harcokat, csatákat. Akár a főnökünkkel, akár a bojlerrel, vagy épp a videojáték zombijával – de küzdünk. Nincs meg mindenkinek a darabot végigkísérő IDDQD halhatatlanság kód, amellyel sebezhetetlen istenekké válhatunk, mint Mr. Vonnegut. A lét ennél nehezebb és törékenyebb. Az előadásba vissza-visszatérő II. világháborús történetek a jelen békéjére irányítják a figyelmet. Egy több mint hatvan éve tartó békére, és egy olyan háborúra, amelynek utolsó szemtanúi is lassan a múltba vesznek. S hiába a sok, minden egyes napot átszövő harc, Mr. Vonnegut arra szólít fel bennünket utolsó mondatában, hogy vigyázzunk a fennálló békére. Hiszen a halhatatlanság kód ebben a világban sajnos nem hozzáférhető.
/Campus online – Doma Petra/

 

 

 

MÁRCIUS 2024
H K Sz Cs P Sz V
26 27 28 29 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button