INTERJÚ

„Eredetileg tíz évet vállaltam, s ez most lejárt, tehát az is fontos döntés, hogy ezen az úton megyünk tovább – beszél a terveikről Rozgonyi-Kulcsár Viktória. – Szerintem ez is óriási eredmény, hiszen a mi területünkön ritka az olyan projekt, amely egy évtizedet túlél. Éppen ezért számomra most már minden esztendő egy ajándék, a jól végzett munka érzése szintén. A saját részemről ennek felére látok most magamban elegendő erőt, úgy gondolom, hogy a Jurányi élére egy nagyon dinamikus, fiatal középkorú ember való igazán. Én lassan kicsúszok ebből a korból, ezért aktívan keresem, kutatom az utánpótlást, s bár el soha nem szakadnék ettől a gyermekemtől, a mindennapi stafétát lassan átadnám egy rátermett, nálam fiatalabb személynek.”

A Margit-negyed egyik legizgalmasabb kulturális intézménye, a Jurányi ház, idén ünnepli tizedik születésnapját. A közösségi produkciós inkubátorház megálmodóját, Rozgonyi-Kulcsár Viktóriát egyetlen szándék vezette 2012-ben, otthont adni az útkereső művészeknek. Az elképzelés olyannyira bevált, hogy közel hatvan szervezet és több száz ember talált alkotói menedéket magának az önkormányzattól bérelt hatalmas épület falai között. A sikeres előadásoknak és kiállításoknak pedig se szeri, se száma. A Jurányiról tényleg el lehet mondani azt, amit általában a Margit-negyedről is: itt mindig történik valami.

 
„Elsősorban előadóművészek programjainak megszervezésével foglalkoztam, amikor megfogalmazódott bennem a „kell egy hely” érzése – tudtuk meg az eredetileg divattervezői karrierről álmodó kulturális szakembertől. – Hogy nehezebb lett-e a megvalósítás a vártnál, arra nem könnyű válaszolni. Nem tudtam mire számíthatok, nem volt tapasztalatom egy ilyen inkubátorház kialakításában, s bizony hasonlót, ahol civil szervezetek, aktív színház, előadó és vizuális művészek együtt alkotnak, nem is igen tudok említeni. Kemény tíz év volt, ez igaz, ám a sikerek minden nehézségért kárpótolnak. A Jurányi egy befogadó, színes és változatos közösséggé nőtte ki magát. Az összecsiszolódás természetesen nem volt zökkenőmentes, ám mostanra nagyon jól megtanultunk egymás mellett, egymást segítve és támogatva élni.”

A sikeres tíz esztendőt követően adódik a kérdés, vajon merre is vezet a Jurányi további útja, van-e lehetőség a továbblépésre? A jubileum kapcsán Rozgonyi-Kulcsár Viktória is feltette magának ezt a kérdést, az eddigi tapasztalatokat azonban kicsit rendhagyó módon kívánja kamatoztatni. A pillanatnyi helyzet ugyanis sem jogilag, sem szakmailag, pénzügyileg pedig különösen nem kedvez a klasszikus fejlődésnek. Ezért inkább olyan fejlesztésekre koncentrálnak, amelyek a nagy építkezés során elmaradtak. Ilyenek például a ruhatár, vagy az öltöző áthelyezése, vagyis az épületen belüli mindennapi élet praktikusabb és logikusabb átszervezése az üzemeltetés szempontjából. Céljuk hogy a mostani keretek között hozzák ki a maximumot a lehetőségekből.

„Eredetileg tíz évet vállaltam, s ez most lejárt, tehát az is fontos döntés, hogy ezen az úton megyünk tovább – beszél a terveikről Rozgonyi-Kulcsár Viktória. – Szerintem ez is óriási eredmény, hiszen a mi területünkön ritka az olyan projekt, amely egy évtizedet túlél. Éppen ezért számomra most már minden esztendő egy ajándék, a jól végzett munka érzése szintén. A saját részemről ennek felére látok most magamban elegendő erőt, úgy gondolom, hogy a Jurányi élére egy nagyon dinamikus, fiatal középkorú ember való igazán. Én lassan kicsúszok ebből a korból, ezért aktívan keresem, kutatom az utánpótlást, s bár el soha nem szakadnék ettől a gyermekemtől, a mindennapi stafétát lassan átadnám egy rátermett, nálam fiatalabb személynek.”

A Jurányi ház megálmodójának természetesen számos szép emléke van az elmúlt tíz évből, a legszebb azonban a tavalyi őszi fesztivál keretében megszervezett backstage program, amelynek során két színész a kulisszák mögé vezette az érdeklődő csoportokat. Az intézményvezető is csatlakozott ezekhez a turnusokhoz, és meghatódottan szembesült a különböző műtermekben, próba helyiségekben bemutatott rövid produkciókkal. Ekkor tudatosult ugyanis igazán benne, hogy milyen magasszintű kulturális munka folyik a háttérben, milyen értéket is teremtettek. A lehető legjobbkor jött számára ez az önigazolás, hiszen tavaly, tavalyelőtt kellett meghozniuk a folytatásra vonatkozó végleges döntést.

Ennek a határozott igennek azonban nemcsak az inkubátorházban tevékenykedők örülhetnek, de a Margit-negyed, a II. kerület, mi több, egész Budapest művészetszerető közönsége is.

Fotó: Walton Eszter
A teljes cikk: margitnegyed.hu