A III. TANTERMI SZÍNHÁZI SZEMLE ÉRTÉKELÉSE

A III. Tantermi Színházi Szemle kuratóriumaként fontosnak tartjuk, hogy beszámoljunk a három nap tanulságairól és indokoljuk döntésünket. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy felelősségünk tovább tart annál, mint hogy nyilvánosságra hozzuk a támogatásban részesített programok címét és az elnyert összeget.

Mint korábban beszámoltunk róla, 66 pályázat közül választottuk ki azt a 28 programot, amiről az egy-kétezer karakteres leírások alapján azt gondoltuk, hogy megfelel azoknak a szakmai kritériumoknak, amelyek a pályázati kiírásban szerepeltek, és amelyeket mi magunk is mérvadónak tartunk. A 28 programból 25 kapott bemutatkozási lehetőséget a Szemlén, háromról gondoltuk úgy, hogy értékes program, de vagy a Szemle korábbi kiadásaiban, vagy több rangos fesztiválon látható volt már, és látható lesz, így ez alkalommal nem szükséges bemutatkoznia.

A válogatás során azt a döntést hoztuk, hogy szeretnénk minél több programot meghívni a Szemlére, ezért a ponthatárt alacsonyan húztuk meg. Nem biztosra akartunk menni, nem az volt a célunk, hogy napi három-négy előadással felvonultassuk az általunk legjobbnak tartottakat. (Azzal együtt, hogy ez egy könnyebb, biztonságosabb út lett volna, kevesebb ingadozást magában rejtő programmal és jóval könnyebb döntéssel.) A Szemlét seregszemlének értelmeztük, ami látlelet, pillanatfelvétel arról, hogy jelenleg ki mit ért tantermi színházi nevelési program alatt.

A széles merítés hozadéka, hogy értek minket meglepetések és csalódások, fontos tanulságként szolgált, hogy néha nehéz egy párezer karakteres leírásba belelátni, hogy mi is történik valójában a programban, és olykor egészen más a végeredmény, mint ami a pályázatban le volt írva. A látott programok között voltak erősebbek és gyengébbek, néhány érdekes új törekvés és határozott tévedések. Meglehetősen színesnek és sokfelé szakadtnak láttuk a jelenlegi felhozatalt.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy idén már a Szemle kiírásában domináns szerepet kapott a színházi nevelés, és és úgy gondoljuk, hogy mi magunk, a Kuratórium tagjai is ebből a szempontból lettünk összeválogatva.
 
A döntés során tehát a bemutatott program vagy prezentáció átgondoltsága és komolyan vétele mellett leginkább azt figyeltük, hogy melyek azok a programok, amelyek erős színházi tartalom mellett erős és szakmailag kielégítő feldolgozó részeket tartalmaznak. Ahol a foglalkozás nem csak egy adalék, hanem a program fontos, szerves és komolyan gondolt része.

Ez az elvárás tükröződik döntésünkben.

Három kategóriát hoztunk létre:
•    már bemutatott program továbbjátszása
•    új program létrehozása és játszása
•    különdíj fiatal alkotóknak

A továbbjátszásra beadott programok jellemzően kisebb összeget kaptak, mint az új programok, amelyek létrehozásra is kaptak támogatást. A továbbjátszási támogatást két kivételtől eltekintve minden esetben egymillió forintban határoztuk meg. Az előadásszámot minden esetben a pályázatban beadott költségvetéshez viszonyítva, annak realitását is figyelembe véve állapítottuk meg. (Más összeget tartottunk reálisnak egy nyolc főt és egy két főt foglalkoztató előadás esetében.) A kívánt előadásszám tehát nem minőséget jelez, hanem azt, hogy az elnyert támogatásból hány előadás valósítható meg. Az új programok létrehozásánál hasonló logika mentén jártunk el: az átlagosan egymillió forintos játszási támogatás mellett (esetenként több, esetenként kevesebb), a pályázat alapján a létrehozás várható költségeit is megítéltük.

A megítélt összegek tehát nem feltétlenül sorrendet jelölnek, bár mindkét kategóriában (továbbjátszás és létrehozás) a kategória szerintünk legjobbjait kiemelt díjazásban részesítettük.

Bíztunk benne, hogy a Szemlén sok eddig kevéssé ismert, érdekes, szakmailag erős alkotóközösséget és programot ismerhetünk meg, ez az elvárásunk azonban csak részben teljesült. Fontos és jó törekvésnek tartjuk azokat az eseteket, ahol régóta működő műhelyek vagy a terület elismert szakemberei segítik fiatal alkotók vagy új belépők útnak indulását. Ez követendő példa lehet, hiszen a színházi nevelés külön szakma, amit tanulni kell.

Három esetben találkoztunk olyan fiatal alkotókkal, akikről azt gondoltuk, hogy ígéretes az út, amin elindultak, a prezentált program önmagában azonban még nem volt elég erős ahhoz, hogy a többihez hasonló támogatásban részesüljön. Az eddigi évektől eltérően nem osztottuk szét a rendelkezésre álló összeget, hanem elkülönítettünk belőle arra a célra, hogy ezeknek a tehetséges és ígéretes pályakezdőknek a munkáját támogassuk. Őket tehát különdíjban részesítettük, az ezzel járó pénzösszeg feltételeiről és felhasználásáról személyes konzultáció során egyeztetünk majd az alkotókkal.

Néhány szó általánosságban arról, hogy melyek voltak azok a tendenciák, amelyek miatt nem részesült támogatásban egy-egy program:
 
•    amikor láthatóan a pályázati lehetőség motiválta az alkotókat a program létrehozására
•    amikor nem valósult meg a pályázati kiírásban olvasható első kritérium: „a művészeti értéket képviselő színházi előadás vagy előadásrészletek és a feldolgozó munka komplex, pedagógiai célokat megvalósító módon épülnek egymásra.”
•    amikor nem volt elég erős és meggyőző a színházi tartalom
•    amikor a feldolgozó részek nem új utakat nyitottak meg, hanem lezártak, szűkítettek, a feltett kérdések zártak voltak, elvárható, megjósolható válaszokkal
•    amikor stúdiószínházi előadáshoz hozzá nem illő, helyenként didaktikus feldolgozó rész kapcsolódott
•    amikor nem tűnt indokoltnak a tantermi, iskolai közeg (a program más közegben viszont működőképesnek tűnt)
•    amikor a program más korcsoportot és / vagy célcsoportot igényelt volna, mint amit az alkotók a pályázatban feltüntettek / amivel a Szemlén bemutatkoztak
•    amikor a pályázatba csak névleg volt beírva dráma- vagy színházpedagógus, de a programban nem jelent meg
•    amikor a program a sztereotípiák lebontását célozta, ám a megvalósítás épp a sztereotípiák megerősítésére szolgált
•    amikor a program túl sokat várt el és terhelt a résztvevőkre

(Az általános tendenciák mellett, ha van rá igény, természetesen szívesen küldünk személyre szabott indoklást is a döntésről – ahogy tettük ezt első körben is.)

A Szemlén eltöltött három nap számos tanulsággal szolgált, olyan szakmai kérdéseket vetett fel, amelyekről érdemes lesz a jövőben egyeztetni. Szeretnénk azonban kifejezni sajnálatunkat, amiért néhány szakember kivételével, a legtöbb alkotó csak saját programja idején volt jelen a Szemlén, és csak kevesen voltak kíváncsiak a többiek munkájára.
Köszönjük azoknak, akik velünk voltak a Szemle ideje alatt.

Zárásként néhány statisztikai adattal szeretnénk számszerűsíteni a döntésünket:

28 programból 6 program továbbjátszását, 7 program létrehozását és előadásait támogattuk, valamint 3 műhely munkáját.
Az elnyert támogatási összegből összesen 202 előadás tud megvalósulni, ami több mint 6000 fiatalhoz jut el.

Köszönjük a Fügének, Polgár Andrásnak, a Nemzeti Kulturális Alapnak és az Open Society Foundations-nek, hogy létrejöhetett a III. Tantermi Színházi Szemle, és hogy ezek a programok meg tudnak valósulni. Külön köszönjük Kulcsár Viktóriának, Perjési Évának és a Füge mintegy tucat munkatársának és önkéntesének az előkészítő munkát, és a Szemle ideje alatt a napi 12-16 órányi jelenlétet és segítséget.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a jövőben megrendezzék a IV. Tantermi Színházi Szemlét, ennek pályázati kiírásához, törekvéseihez szívesen teszünk javaslatokat, szívesen egyeztetünk az idén tapasztaltak tükrében.


Köszönettel, a Kuratórium tagjai
                    Cziboly Ádám
                    Kis Tibor
                    Róbert Júlia
                    Ugrai István


A III. TANTERMI SZÍNHÁZI SZEMLE TÁMOGATOTT PROJEKTJEI - letölthető itt...