ÉNEKLŐ FIATALOK
Bemutató: 2021. augusztus 23. / Trafó
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
Újrahasznosították a legendás stadion betonjának ledarált darabjait.
Minden miénk lett.
Nékünk virrad már.
Vár miránk a boldog nyár.
Lengő gabonánk, léptünk dobogó,
Hajrá halihó, szép hazánkban élni jó!
Szívünk szaporán dobban.
Száguldás.
Libi, libilibi, liber-
nyári égbolt, ó, mi kék!
Makrisz Agamemnon Éneklő fiatalok című szobrát a Népstadion díszútján állították fel, és a rendszerváltáskor sem mozdították el, ma újra látható a Puskás Aréna mellett. A kétszeres életnagyságú alumínium alakokhoz hét évtizede képzelhetünk el újabb és újabb agitatív dalokat.
Mit énekeltek az ötvenes években és mit énekelnek ma? Mit üzen a hatalom a megrendelt és köztereken elhelyezett alkotásokkal? Mely művészekkel, előadókkal vállal közösséget rendezvényei színpadjain? Miről énekelnek a rendszerek kegyeltjei? Velük énekelünk?
A Népstadion (1953) az első ötéves terv, a Puskás Aréna (2019) a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szimbolikus épülete, közpénzből készültek, az első a népnek, a második a nemzetnek címezve. A két szó szinonimának tűnik, de az ötvenes évek és a 2010-es évek szóhasználata más-más ‘mi’-értelmezést takar. Az Éneklő fiatalok 1945 és 1956 közötti mozgalmi- és tömegdalok, valamint 2010 utáni pop-, rock- és folk számok szövegeit és zenei stílusjegyeit elemezve a zenék társadalmi, politikai, kulturális kontextusát kirajzoló nyilvános szövegeken keresztül vizsgálja a két fogalmat, valamint a nép, a nemzet és a hatalom viszonyát.
Makrisz három fiatalja megduplázódva alkot kórust a színpadon: a hatalom támogatta populáris zene visszatérő témái, kifejezései és kontextusteremtő dokumentum-kommentárok összeéneklésével kérdeznek rá arra, hogy milyen véleményeket, attitűdöket teszünk belsővé ismert slágereken keresztül, amelyek gyakran fiatal korunktól kísérnek minket, és amelyeket sokszor reflexió nélkül énekelgetünk.
Az Éneklő fiatalok és a NIKÉ, szabadságunk szobra (Kelemen Kristóf) c. előadások közös est keretében láthatók. Az élénk nemzetközi érdeklődést kiváltó, számos fesztivált megjárt Magyar akác alkotópárosa két különálló, mégis sok szállal kapcsolódó munkával jelentkezik a Liberty fesztiválon.
Író, rendező: Böröcz Judit, Pálinkás Bence György, Szigeti Máté
Zene: Szigeti Máté
Karvezető: Fehérváry Péter
Koreográfus: Vadas Zsófia Tamara
Énekesek: Bozi Benjamin, Fehérváry Péter, Jurin Maxim, Mezei Katalin, Sokhegyi Eszter, Szilvay Máté
Fénytechnikus: Szabon Balázs
Videó: Ember Sári
Fotó: Ember Sári, Pék Dániel
Produkció: Trafó Kortárs Művészetek Háza
Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata, Staféta, Nemzeti Kulturális Alap, FÜGE Produkció, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
A produkció a Liberty nemzetközi együttműködés keretében az Európai Unió Kreatív Európa Programjának támogatásával jött létre.
